Hulladékgazdálkodás


hulladékkezelésA Mannvit aktívan részt vett számos város hulladékgazdálkodási tervének elkészítésében, beleértve Reykjavíkot és más izlandi városokat is.  A munkát az EEC 75/442 direktíva alapján került végrehhajtásra, amely szerint minden önkormányzat köteles hulladékgazdálkodási stratégiai tervet készíteni.

A Dél-Izlandi önkormányzatok első általános hulladékgazdálkodási tervei 2005-ben léptek életbe. A Mannvit 2006-ban kapott egy megbízást, hogy hasonlítsa össze az aerob komposztálás, az anaerob erjesztés, az elégetés és az új lerakók létesítésének költségeit és előnyeit. Miután az összehasonlítás 2007 elején befejeződött, az eredményeket felhasználva 2009-ben egy átdolgozott hulladékgazdálkodási terv lépett életbe.

  

Résztvevő területek:

Nyugat-Izland - 10 önkormányzat, körülbelül 15,000 lakos. A hulladék becsült mennyisége 29 ezer tonna, amelyből 14 ezer tonna szerves hulladék.

Reykjanes - 5 önkormányzat, körülbelül 19,000 lakos. A hulladék becsült mennyisége 22 ezer tonna, amelyből 14 ezer tonna szerves hulladék.

A főváros (Reykjavik) és vonzáskörzete - a főváros és 7 szomszédos település, körülbelül 192,000 lakos. A hulladék becsült mennyisége 270 ezer tonna, amelyből 150 ezer tonna szerves hulladék. 

Dél-Izland - 11 önkormányzat, körülbelül 18,000 lakos. A hulladék becsült mennyisége 33 ezer tonna, amelyből 22 ezer tonna szerves hulladék.

A terület becsült lakossága 2010-re nagyjából 290 ezerre nő, ekkorra a hulladék becsült mennyisége 480 ezer tonnára nő majd, amelyből 270 ezer tonna szerves hulladék lesz.


A fő gond a szerves hulladékok üvegház gázkibocsájtása.  Az EEC direktívák előírják, hogy a szerves hulladékdepóniák mennyiségét fokozatosan le kell csökkenteni a közeljövőben, illetve végül teljesen megszüntetni.  A meglévő lerakók kezdenek betelni és nagyon nehéz új depióniák nyitására engedélyt kapni.

Hulladékgazdálkodási terv

2006-ban és 2007-ben számos szerves- és éghetőhulladék kezelési módszere lett összehasonlítva. Az összehasonlítás célja a környezeti és gazdasági szempontból legelőnyösebb megoldás megfogalmazása volt. A vizsgált megoldások mindegyike az IPPC szerinti „elérhető legjobb technológiák” közé tartoztak. 

A legköltséghatékonyabb megoldás számításához az optimalizálási modellben a különböző kezelési módszerek, az erőmű méretek és a különböző elképzelhető területek kerültek megfontolásra.  Ennek eredményeképpen a következőket tartalmazó hulladékkezelési terv készült el:

 

  • Minden szerves és éghető hulladékdepónia teljesen megszüntetendő 2020-ig
  • A hulladékkezelés hierarchiája az Európai hulladék hierarchia alapján lett megállapítva
  • A következő 12 évre elérhetők hulladéklerakó területek
  • A következő 3 évre ki lettek tűzve mérföldkövek

Hulladékkezelési hierarchia

Az újrahasznosítási fázisban az újrahasznosítható és visszanyerhető hulladékok eltávolításra kerülnek a hulladékfolyamból a nyersanyagként hasznosítható hulladékok pazarlásának elkerülése és a kezelendő hulladék mennyiségének csökkentése érdekében.

 

Az újrahasznosítási fázist követően az arra alkalmas hulladék anaerob erjesztése következik, hogy a szerves részből annyi biogázt nyerjenek amennyi célszerűen felhasználható.

 

A biogázt >92%-os metánná finomítják és jármű üzemanyagként kerül felhasználásra a fosszilis üzemanyagok helyettesítőjeként.


Az anaerob erjesztés során visszamaradó hulladék és egyéb áramból bejövő arra alkalmas hulladék ezután aerob komposztálásra kerül. A választott komposztálási technológiától függően az újrahasznosítható és visszanyerhető hulladékok a komposztálási lépés előtt vagy után kerülnek eltávolításra a hulladékáramból.


A visszanyert hulladékból, például műanyagokból, gumikból, fából stb. szilárd üzemanyag (SRF) készül, ha a gyártása gazdaságilag életképes. Ez az üzemanyag a szén kiváltására használható, ráadásul kisebb szénkibocsájtással.


Bizonyos hulladékok éghetőek, de nem alkalmasok anaerob erjesztésre vagy aerob komposztálásra. A következő 3 évben több, mint 2 millió tonna hulladék gyűlik majd össze az Álfsnesi depóniában.  Éppen ezért egy megvalósíthatósági tanulmány készül egy hulladékégető üzem létesítéséhez az Álfsnes területen az éghető hulladékok kezelésére, energia termelésére és a depóniába kerülő hulladéktérfogat csökkentésére. 

Hogy minél kevesebb új hulladéklerakó létesüljön, a depóniagáz termelés csökkenésekor megnyitják a depónia legrégebbi részét a fennmaradó éghető hulladék elégetéséhez. A salak felhasználható építési célokra, például burkolatok felső rétegeként, vagy a csökkent térfogattal újra lerakható a depóniában.

 

Kiadvány:

hulladékkezelés

 

További információ:

Sig. Lárus Hólm

A Mannvit Kft. ügyvezető igazgatója

Email küldése